Tanárként, mentorként ezt a komplex, rugalmas gondolkodást igyekszem átadni a diákjaimnak, talán nem is eredménytelenül: több tanítványomat díjazták különböző versenyeken, és a Cziffra-emlékév keretében is többen nagy sikerrel léptek fel.
Kicsit összecseng mindez a Cziffra György-i örökséggel, aminek éppen az improvizációra, rugalmasságra épülő zongorajáték a védjegye.
Pontosan. A körülmények soha nem állandóak, és erre az embernek – lehetőleg gyorsan és könnyedén – reagálni kell. Mert mi van akkor, ha az otthon pontosan kigyakorolt darab máshogy szól egy római koncertteremben, ahol nem ugyanolyan az akusztika és a zongora? Vagy éppen lelki válság gyötör, ezért rossz a hangulatom? Rengeteg külső-belső tényező befolyásolja az aznapi játékot, és aki nem tud az aktuális helyzetekhez villámgyorsan alkalmazkodni,
az nem fog tudni felszabadultan játszani sem.
Több száz évvel ezelőtt, de még a 20. század első felében mindezt ösztönösen érezték a művészek. Később azonban eljött a zenei versenyek és a komolyzenei lemezfelvételek kora, ahol a technikailag minél pontosabb, a kottához leginkább hű interpretálás lett a lényeg.
Giacomo Puccini - Balázs János: Lauretta's Aria
Vagyis épp itt az ideje visszahozni a zenében a romantikát?
Én így gondolom. Mert a művész is csak akkor tud igazán feloldódni, maga lenni, ha megvan rá a lehetősége,
hogy az éppen aktuális érzelmeit injektálja a darabokba.
A zsenik alkotásai különben sem azért olyan unikálisak, mert egyfajta gondolkodásmód letéteményesei. Hanem mert bárki bármilyen életszakaszában, akár évszázadokkal a keletkezésük után is hozzájuk társíthatja a saját gondolatait, érzéseit. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy a kottában rögzített hangjegyeket megváltoztatjuk -- Beethoven vagy Mozart művei szentek –, de a ritmus, a tempó, a hangszín árnyalatai mind-mind a pillanatban születnek meg. Olyan ez, mint a versmondás: attól függően, mely szavakra helyezzük a hangsúlyt, más és más jelentés, érzelem születik. És hát sok ezer éve nem pont ezért jöttek létre a művészetek? Hogy az emberek zenében, rajzban, szóban kifejezzék, ami a szívükben-lelkükben van?